7. bejegyzés - Telefonbeszélgetés

Felrohantam a szobámba és tárcsáztam Marcust. Két csöngés után fel is vette.
- Szia Sammy, (csak ők hívtak így) miújság? Olyan régen nem hallottunk felőled! Miért nem hívtál? Milyen apáddal lakni? - rohamozott kérdéseivel
- Istenem, Marcus, el sem hiszem milyen jó velük lakni...
- Várjunk csak, velük? - szakított félbe
- Igen, tudod apám egy híres tehetség kutatónak, név szerint az X-faktornak az egyik zsűri tagja és most az egyik bandája ideköltözött hozzánk.
- Azért remélem sok jó csaj van abban a bandában.
- Hát az a helyzet, hogy a banda öt tagos.
- És? Minél több, annál jobb! - bár nem láttam de tudtam, hogy vigyorog
- És mind fiú.
- Hogy csinálhattál ilyen nagy baromságot? Samantha Elizabeth Cowell! Szörnyet csalódtam benned. Összeköltözöl öt sráccal? Normális vagy te?
- Ki vagy te? Az apám? Ja nem, mert pont Ő mondta, hogy költözzek össze 5 idióta sráccal. Vagy ezt a kis részletet nem említettem?
- El kell beszélgetnem Simonnal.
- Hogy van Porsah és Oscar? - így hívják a szüleiket vagyis Mr. és Mrs. Midulton
- Megvannak. Nekik is nagyon hiányzol. Képzeld, kiderült, hogy anyu terhes! El tudod hinni?
- Istenkém! Jaj de jó! Lány vagy fiú?
- Hát még nem lehet megállapítani, de hamarosan kiderül.
- Gratulálok. Egyébként azért hívtalak, hogy nincs-e kedvetek ma átjönni Rachel, megismerni a srácokat?
- RACHHHHH!!! - ordított bele a telefonba
- A dobhártyám!
- Jaj, bocsi Sammy.
- Mi van? - szólalt meg Rach
- Éppen Sammyvel beszélek és azt kérdezi, hogy van-e kedvünk ma átmenni hozzájuk?
- Hozzájuk?
- Majd elmesélem, de igen vagy nem?
- Ez most kérdés?
- Oké, Sammy akkor hatra ott vagyunk. Szia, puszi.
- Sziasztok.
Mondtam, majd kinyomtam és lementem.
- Hatra itt vannak. - mondtam apunak
- Még mindig nem kaptam választ a kérdésemre - hajolt fölém Louis

Komolyan sajnálom, hogy ezek a részek ilyen rövidek, de nem is tudom hányig meg vannak írva, szóval egyenlőre még nem nagyon tudok alakítani a történeten:/

6. bejegyzés - A nagy hír

- Sziasztok srácok! - integettem vigyorogva
- Szia, Sam! - integetett vissza Louis
- Mi szél hozott szerény hajlékunkba titeket? - kérdeztem de a többiek - Louist kivéve - fetrengtek a röhögéstől
- Hát megszerettük volna tudakolni hogy kiskegyednek és édesapjának, nincs-e kedve eljönni velünk az Európai turnéra? - kérdezte füli érő mosollyal
- Most ez komoly? - kérdeztem
- A lehető legkomolyabb.
- ÁÁááááááááááá!!!! - ugrottam Louis nyakába mire Ő megpörgetett - Ezt nem hiszem el!! Ugye nem csaptok be?
- Téged? Soha.
- Köszi, köszi, köszi! - puszilgattam össze a srácot aki még mindig nem engedett el
- Haver, legközelebb én közlöm a jó hírt - hozta a formáját Harry
- Várjunk, mi lesz Shilával?
- Ki az a Shila? - kérdezte Louis
- Nyugi csak a kutyám.
- Komoly? És hol bujkál az a kis zseb korcs? - röhögött Zayn
Shila, mintha csak megérezte volna, hogy róla beszélünk, leszáguldott a lépcsőn és egyenesen Zayn nyakába vetette magát
- Ááááááááááááááááááááá! - ordított - szedd le, szedd le, szedd le!!
- Shila, gyere ide, nem szép dolog összerágni a játékot amíg nem engedem meg. - "dorgáltam mag" kutyusomat
- Kössz szépen. - vágta be Zayn a durci kisfiús pofiját. Olyan aranyos volt így.
- Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem.
- Ha kapok egy puszit, el van felejtve. - itt odamentem és nyomtam egy puszit az arcára
- Öri barik? - kérdeztem nyálasan
- Öri barik! - válaszolt ő is ugyanolyan nyálasan és megölelt
- Jaj, apu nem is mondtam, ma átjön Rac és Marcus. Vagyis, ma átjöhet Rac és Marcus? Légyszi!
- Ez nem kérdés. Természetesen.
- Akkor megyek és felhívom őket.
- Várj. - fogta meg a csuklómat Zayn - Akkor nem is én vagyok az öri barid? - vágott szomorú pofát
- Jaj, dehogyisnem, Rach csak egy barát.
- És ki ez a Marcus? - kérdezte Lou fintorogva
- Miért érdekel? - néztem kék szemeibe ami kicsit nehéz volt, mivel egy vagy esetleg másfél fejjel magasabb tőlem
- Csak úgy kérdeztem. - nézett le rám
- Akkor kérdezd mástól. Sziasztok!

5. bejegyzés - Költözködés

- Apu, kezdesz megijeszteni. Mi lenne az?
- Hát mivel a srácokkal nagyon sok közös munkánk van és mivel mindig az én házamban szoktunk mindent felvenni és ilyenek, arra gondoltunk, hogy ideköltöznek. - mondta miközben tarkóját vakarta (igen ezt tőle örököltem)
- Jajj, istenkém! - ugrottam a nyakába - Ez csodálatos! Nagyon megkedveltem a srácokat ezalatt a kis idő alatt és nagyon nagy kedvem lenne hozzátok költözni. Na mit szólsz? - néztem rá kiskutya pofival
- Oké, legyen. Legalább így mindig velem lehetsz. Tudod hogy mennyire szeretlek.
- Igen apu én is. Akkor hazaviszel, hogy elhozzam a cuccaimat?
- Igen kicsim, persze. Gyere!
Hazamentem. Az ajtóban Shila a nyakamba ugrott és elkezdte nyalogatni az arcomat. Mindig ezt csinálja ha huzamosabb ideig nem lát (1 nap) De ettől még nagyon szeretem.
- Megjöttem! - ordítottam (újabb rossz szokás)
- Szia kicsim! - ölelt meg anyu - na mit mondott Simon?
- Azt, hogy benne van. Na de megyek pakolni.
- Oké. Remélem a kutyádat is viszed.
- Ez csak természetes.
Bepakoltam, felöltöztem, megcsináltam a hajam, elköszöntem anyuéktól és kimentem apuhoz.
- Mehetünk? - kérdeztem
- Én készen vagyok.
- Akkor indulás! Gyere Shila!
Hazaértünk, elkezdtük behurcolkodni a cuccaimat.
- Apa, mikor költöznek a fiúk?
- Hát, lehet, hogy holnap. De igazából nem tudom.
- Jajj de szupeer, már úgy várom! Valamelyik nap majd áthívhatom Racht meg Marcust?
- Persze és örülök, hogy ennyire megkedvelted a srácokat.
- Őket könnyű megkedvelni. - mondtam vigyorogva
Felmentem az új szobámba és álomba zuhantam. Reggel 10-kor keltem fel. Kómás fejjel a pizsimben levánszorogtam a konyhába. Apu és a srácok ott ültek és engem bámultak. Várjunk csak, SRÁCOK? Mit keresnek ezek itt hajnali 10-kor? Én meg pizsiben. Jesszus! Ahogy lejöttem úgy fel is rohantam a szobámba és magamra kaptam valami elfogadhatót. Majd megint lementem.

4. bejegyzés - Komoly beszélgetés

- Oké srácok, jó vacsora volt de nekünk mennünk kell. - álltam fel az asztaltól
 - Ó, de még csak most jöttetek - nyafogott Hazza
- Igen, de ezen a héten még bőven láthatjátok a lányomat mert nálam lesz. - monda apu vigyorogva
Megcsörrent a telefonom.
 - Haló? - szóltam bele
- Szia kicsim, én vagyok az, anyu.
- Szia anya, mit szeretnél?
- Hát, tudod ha lenne kedved akkor a nyárra odaköltözhetnél Simonhoz mert nekünk nagyon sok dolgunk lenne és apádnak több ideje van rád.
- Hát nem is tudom. Majd még megbeszélem vele, oké?
- Nekem tökéletes. Na leteszem, szia kicsim! Szeretlek!
- Szia anya, én is. - mondtam és kinyomtam - Na apa akkor mehetünk? Még meg kell valamit otthon beszélnünk.
- Persze kicsim. Pont most mondtam, hogy indulunk. De mi olyan sürgős?
- Majd négy szemközt oké?
- Oké. Akkor sziasztok srácok!
 - Sziasztok! Mi van, még ölelést sem kapok? - kérdeztem amire mindegyikőjük odajött, hogy rendesen elbúcsúzzanak tőlem
Amikor hazaértünk leültünk a kanapéra, hogy aput megkérdezzem arról, hogy odaköltözhetek-e hozzá.
- Na kicsim miről lenne szó?
- Hát tudod .... anyu azért hívott, hogy - vakartam meg a tarkómat idegességemben - megmondja, hogy nekik nagyon sok dolguk lesz nyáron .... és hát, ha nekem lenne kedvem és ha te is beleegyeznél akkor ideköltözhetnénk hozzád - apu arcáról lefagyott az örökös mosoly
- Költözhetnénk?
- Igen, én és Shila, a kutyám.
 - Ja, az más de van egy kis bökkenő.

3. bejegyzés - Találka

Reggel mint mindig, szörnyen ébredtem. Kócosan, álmosan és morcosan. Így vánszorogtam le a konyhába reggelizni.
 - Jó reggelt! - köszöntem anyának
- Jó reggelt Csipkerózsika! Hogy aludtál? Ma találkozol Simonnal?
 - Neked is jó reggelt Hamupipőke, ahogy látsz, úgy aludtam és igen, ma találkozok "Simonnal", 3-kor - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe
- Oké, de akkor szerintem készülődj mert elkésel - nézett az órájára
- Miért, mennyi az idő?
- Fél három.
- Jézusom! Sietnem kell!
Gyorsan felöltöztem fogat mostam és a szokásos rituálé majd felhívtam aput.
- Szia apa, na akkor ma találkoztunk?
- Igen kicsim, de nem baj ha elhozom az egyik X faktoros bandámat?
- De apa, én azt hittem, hogy csak ketten leszünk...
- Bocsáss meg kicsim de azt szeretném, hogy megismerd őket.
- Na jó, jöjjenek.
 - Akkor mindjárt ott vagyunk. Puszi, szia, szeretlek!
- Én is, szia.
 Majd kinyomtam. Még adtam enni Shilának, felöltöztem és megszólalt a csengő.
- NYITOM! - ordítottam anyuéknak, hogy nehogy ők nyissák ki
- Szia apu! Olyan régen nem láttalak! - ugrottam a nyakába
- Szia kincsem, én se téged, hadd nézzelek, még mindig ugyanolyan gyönyörű vagy. - mosolygott
- Jaj apu, ne hozz zavarba.
- Indulhatunk?
- Mi sem természetesebb.
 Majd beültem a kocsiba. Utunk egy puccos étterembe vezetett ahol volt egy hét személyes asztal aminén már ült öt fiú. Apu odavezetett majd mindegyik felállt bemutatkozott ás megölelt. Kicsit fura volt öt ilyen sztárpalántát ölelgetni na de nem ez a fontos. A vacsora kellemesen telt. Jobban megismertem a srácokat. Kiderült, hogy Niall Ír és imádja a Nadost, Liam a tervek embere és ő a legnormálisabb a csapatban (agyilag). Harry az idősebb csajokra bukik és imádja a macskákat, Louis imádja a répát és van egy kitömött galambja, Zayn pedig órákat tölt a tükör előtt és oltári nagy egója van. Összevéve nem is olyan szörnyű srácok. Jól el lehet velük hülyülni de ha kell komolyak is tudnak lenni. Kezdem őket megkedvelni.

1. bejegyzés - Két év múlva

 Ez is egy jó reggel volt. Mint minden reggel. Úgy ébredtem mint minden normális ember, bár én egy kicsit, miket beszélek? Sokkal morcosabb vagyok minden reggel amikor felkelek, főleg ha felébresztenek (ezalatt azt kell érteni, hogy nekem ilyenkor senki és semmi nem jó, csakis egy bögre kakaó) Ez vagyok én 17 éves kamasz fejjel. Rachell és Marcus még mindig ugyanolyan jó barátok, anya és Christian összeházasodtak és megszületett a kis tesóm, Blanka. Tegnap voltam apunál és valaminek nagyon örült. Azt mondta, hogy ma mindenképpen nézzem az X faktort. Most pedig eleget téve a kérésének, itt ülök a tv előtt hűséges ebemmel karöltve (akit Shilának hívnak) és nézem a visszaszámlálást. És három ... kettő ... egy.
- Jó napot minden kedves nézőnek! Ez itt az X faktor! Bla... bla... bla... És a zsűri tagok: Cherly Cloe, Nicole Scherzinger, Gary Barlow és Simon Cowell!
Nem hiszem el! Nem hiszem el! Az apám zsűri tag az X faktorban!!!! Ez hogy lehet? Istenem! Shila biztos megérezte, hogy valami baj van mert elkezdett nyalogatni és belefeküdt az ölembe (már ahogy belefeküdtet akárkinek az ölébe egy Golden Retriver)
 - ANYA! - ordította,
 - Igen? Mi a baj kincsem? - jelent meg a nappaliban habos kézzel, gondolom mosogatott
- Nézd a TV-t! Apa van benne! Apa az egyik zsűri tag!
- Micsoda? Simon benne van a Tv-ben? Chis! Drágám! Ezt látnod kell!
 - Igen? Mi a gond? - jelent meg ő is, csak oljosan, itt gondolom az autó szerelése volt a hunyó
- Én is alig jutok szóhoz - mondtam - azt hiszem felhívom - majd tárcsáztam a számot, mellesleg élő adás volt
- Szia apa! Te benne vagy az X faktorban?
- Igen kicsim, de tudod élő adásban vagy!
- Igen tudom, sajnálom sok sikert! Szeretlek!
- Én is szeretlek Drágám! Holnap találkozunk!
- Oké szia!
Felmentem Shilával a szobámba és rendkívül hamar elaludtam. Ilyen tudniillik nem gyakran van. Csak hosszas forgolódás után sikerül elaludnom, általában.

Bemutatkozás

Sziasztok, a nevem Samantah Cowell. Barna a hajam, és a szemem. Anyukámmal, Beverlyvel élek Londonban. Apámmal csak ritkán találkozok, de nagyon szeretem. Igen ők még nagyon régen elváltak. Mikor még csak 5 éves voltam. Egyébként most 15 vagyok. Anyámnak van egy férj jelöltje aki nekem nem szimpatikus. A neve Christian, szőke a haja, kék a szeme, izmos, stb, stb, stb. Igen. Egy igazi álom pasi. Nem értem, hogy nekem miért nem szimpatikus. Talán azért mert így én anyámnak már csak a 2. leszek. Nem tudom igazából. Igen, bevallom nagyon féltékeny vagyok arra a pasira, mert már most sokkal többet foglalkozik vele anyu, mint velem. De kit izgat, nekem ott van Rachel, a legjobb barát nőm. Olyan mintha a testvérem lenne. Ő 16 éves, szóval egy évvel felettem jár és van egy Bátja Marcus akivel mindig sokat szoktunk hülyéskedni. Mi így hárman nagyon jóba vagyunk. Igen, nekem ők a világ mindenség. Nagyon szeretem őket, ezalatt nem azt értem, hogy anyámat nem szeretem. Persze őt is imádom, de úgy mint az anyámat, nem pedig úgy mint a legjobb barátaimat.